Elég kézenfekvő dolog füstölgő blogot indítani manapság, mert ugye annyi képtelenség esik meg az emberrel, hogy a legjobb, amit tehet, hogy dokumentálja. Bárhova nyúlunk, kész aranybánya: ott a tömegközlekedés (meg a taxisok, autósok, kerékpárosok), ott a kutyaszar-helyzet (meg a szeméthelyzet, zajterhelés-helyzet), ott van a pesti (vidéki városi, vidéki, de falusi) mentalitás, a politika, a simli, a nyúlás, a lehúzás, a könyöklés, a frusztráltság, s türelmetlenség, ésatöbbi.

Az óriási kínálatból én most a kereskedelmet és szolgáltatóipart választom. Ez egyfelől jó, hiszen a fenti kategóriákat is részben lefedi. És másfelől is jó, mert minden bosszúságunk, személyes konfliktusunk jórészt abból fakad, hogy a feladatuk elvégzésére alkalmatlan emberekkel akadnak közös ügyeink. Olyanokkal, akik úgy viselkednek, mintha csak véletlenül találtuk volna éppen őket a pult mögött, a telefon másik végén, vagy a volán mögött. Alkalmatlan alkalmazottakkal, akiket valaki felvesz, de senki nem tanítja meg őket semmire.