Valamikor másfél évvel ezelőtt nyílt meg a körúton egy mexikói étkezde, a neve Speedy Burritos volt, egyszer voltam ott, nem hagyott mély nyomokat bennem, de rossz emlékeket sem. A helyet nemrég átalakították, mostanság Tacos Locos a neve, s két részre osztották a helyiséget: egy önkiszolgáló, s egy á la carte étteremre. Előbbibe fordultam be a minap kora délután. Akit nem érdekelnek a részletek, azzal közlöm: az étel gyenge, s drága.
Hanem a kiszolgálás! Nem is tudom, hogyan juthatott eszébe a tulajdonosnak, hogy a sokmilliós átalakítás után diákmunkásokat vessen be. Netán elment a pénz a festésre? Az étterem menzarészében ugyanis olyan felkészültségű a személyzet, mintha csak nyári munkára fogták volna be őket. Ilyen szintű tétovaságot ugyanis csak azoknál a nyaralóhelyeken szezonban kinyíló családi büféknél láthatunk, amelyeknél a középiskolás gyermeküket fogják be gályázni a szülők. A körúti étkezdében a két fiatalkorúnak tűnő pultos mellett egy vékonydongájú - ugyancsak kamasznak látszó - felszólgáló fiúcska teljesít szolgálatot az á la carte részlegen, s tanácstalansága alapján kevés dologgal van tisztában.
A pultoslányok legfőbb ismérve, hogy eszükbe nem jut eladni a pultban lévő ételeket. Bár a mexikói konyha ízei (már amennyiben ott tényleg ezeket kapni) az emberek többsége számára nem teljesen feltárt terület, a semmire sem betanított, semmire sem felkészített kamaszoknak eszükbe nem jut eligazítani a vevőt arról, hogy mégis mi micsoda. Amikor pedig sajttal töltött paprikát kér az ember, hosszú másodpercekbe telik beazonosítaniuk, hogy pontosan melyik, általuk kínált termékről van szó. Majd a végén kibökik: "ja, a poppers"?
Ezek a lánykák cseppet sem voltak flegmák, nem voltak bunkók, nem vertek át, ráadásul egyiküket egzotikus szépségnek mondanám. Csak egyszerűen tökéletlenül felkészített alkalmazottak voltak a tökéletlen helyszínen. Ne csodálkozzunk, ha ezen a néven is bezár az egyébként ürességtől kongó étterem.
