Amikor egy alkalmatlan, vagy nem túl rátermett munkatárs kerül pozícióba, még nincs minden veszve. Alapvető civilizálatlanságukból fakadóan ugyan tényleg az a legvalószínűbb, hogy egy lusta bunkó ver gyökeret az adott poszton, de mindez még kezelhető volna. Egyrészt megfelelő tréninggel, betanítással, másrészt folyamatos odafigyeléssel, ellenőrzéssel, s persze megfelelő szankciókkal.
Az igazi gond abból adódik, amikor kisebbrendűségi érzéssel megáldott munkatársak kényszerülnek arra, hogy egymástól tanulják meg az ügyfélkezelés technikáit. Ennek ugyanis nincs meg nálunk a hagyománya. Kitől lehet hát ellesni a szakmát? Egy ügyfélszolgálatos az idősebb ex-postai alkalmazottaktól, a biztonsági őrök portásország portásaitól, egy eladó a volt közértes hárpiáktól tanulhatnak. Ezek az idősebb alkalmazottak szívesen veszik szárnyaik alá a fiatalabb kollégákat, s olyan mentalitást oltanak beléjük, amely nyomán a még nem túl kiforrott kollégák is menten alkalmatlan emberekké válnak.
Ezek a szocializmus kereskedelmi viszonyai között szocializálódott munkaerők sajnos arra szoktatják a fiatalokat, hogy ne az ügyfelek iránt legyenek lojálisak, hanem egymás iránt. A vásárló, az ügyfél ilyenformán olyan valaki, akitől egyrészt félni kell, másrészt azonban nagy balek is ő, tehát egymás között folyamatosan szidalmazni lehet. Mindez csakis annak köszönhető, hogy ezeknek a fiataloknak senki nem magyarázta el meggyőzően, hogy ők végeredményben az ügyfelekből élnek.
