A kereskedelemben dolgozók által elkövetett egyik legnagyobb baklövés valószínűleg lelki eredetű, nem eleve a kereskedő cég hibája. De persze odafigyeléssel és oktatással minden bizonnyal orvosolható volna. Arról beszélek ugyanis, hogy a magyar eladók-pénztárosok-felszolgálók egy kisebb, váratlan probléma esetén is gyakran azonnal elveszítik a kontaktust a vevővel. Innentől kezdve csakis a váratlan bosszúság köti le az idejüket, és nem is tudatosul bennük, hogy ami nekik bosszúság, az a vevőnek is az lehet, tehát érdemes volna a felmerült helyzetben pár szóval a vásárlót is tájékoztatni, szóval tartani, vagy a türelmét kérni.
Nemrég az az asszony volt a Blaha Lujza téri Kaiser's egyik pénztárában, akit pár hónappal korábban valamiféle szavazás nyomán a hónap dolgozójának választottak, kint volt a neve és a fotója. Nagyon kedves asszony egyébként. Kasszazárás előtt állt, mert jött a váltás, kettő ellenőr is ott volt a nyakán: egy nő a cigarettákat számolta össze, egy másik meg egyszerűen csak harminc centiről figyelte minden mozdulatát. Ennek megfelelően sikerült is valamit elütnie, bár számomra nem világos, hogy a vonalkódok korában hogyan lehetséges tíz forinttal többet számolni egy ásványvízre. Mindenesetre a vásárló és a felügyelő is észrevette, szóltak a pénztárosnak, aki innentől fogva kapkodásba kezdett, majd az ellenőrrel együtt végeredményben sikerült törölniük a tételt. Ez a pénztárosnő sosem felejti el megkérdezni, hogy Supershop kártyám van-e, illetve hogy gyűjtöm-e a pontokat, ám ezalatt a másfél perces fejetlenség alatt még annyit sem tudott odanyögni a vevőnek, hogy bocsánat, elnézést a kényelmetlenségért. Örült, hogy a végén kikerült a kellemetlen helyzetből, de egyedül a felettesére tudott figyelni, a kis híján átvert vevőnek már nem jutott a szabadkozásból.
Ez persze érthető, hiszen idehaza az iskolarendszerünknek is az jelenti az alapját, hogy sikerüljön minél több hibázáson rajta kapni a tanulókat, és a védekező reakcióinkat is ezzel szemben alakítottuk ki. Ebben a felállásban és ilyen helyzetekben ösztönösen a felettes irányába kezdünk mentegetőzni. A Kaiser's számára még mindig jó kimenetele lett volna az esetnek, ha a pénztáros nyakában lihegő kollegina észlelte volna, hogy a vevőtől még elnézést sem kértek. De mivel ő is csak a sztornózásra volt képes figyelni, a Kaiser's számára a történetnek pozitív kimenetele most nincs.
Az efféle tökéletlenségre a következő posztban újabb példát hozok majd.
